A Böszörményi Miklós-díj alapításának célja, hogy az alapító – a Magyar Tüdőgyógyász Társaság – kitüntesse azokat az orvosokat, akik mindennapi munkájukkal jelentősen hozzájárultak a betegellátás színvonalának emeléséhez, a betegek gyógyítása mellett a velük való etikus, empatikus foglalkozást tekintették fő feladatuknak. Elsősorban a tbc, de más tüdőbetegségek ellátása, gondozása terén is kiváló munkát végeznek vagy végeztek pályájuk során. A Magyar Tüdőgyógyász Társaság a Böszörményi Miklós-díjat 2022-ben dr. Kádár Gabriella főorvosnőnek adja.
A díj alapításának az volt a célja, hogy a Magyar Tüdőgyógyász Társaság kitüntesse azokat az orvosokat, akik mindennapi munkájukkal jelentősen hozzájárultak a betegellátás színvonalának emeléséhez, akik kiemelkedően sokat tettek a hazai tüdőgyógyászat érdekében. Olyan orvosok kaphatják, akik a betegek gyógyítása mellett a velük való etikus, empatikus foglalkozást tekintik fő feladatuknak. Olyanok, akik személyiségükkel és tevékenységükkel azt a humánus hozzáállást is kifejezik, ami a magas szintű szakmai munka mellett elengedhetetlen a többnyire szegény, szociális gondokkal, egyéb társbetegségekkel is küzdő gümőkóros, illetve egyéb tüdőbetegek ellátása során. És akiknek munkássága így példaértékű a következő tüdőgyógyász-generációk számára.
Kádár Gabriella 1993-ban végzett az orvosi egyetemen Marosvásárhelyen. Családjában ő az első, aki orvos lett, de az emberek szeretete, az empatikus gondolkodásmód, mások segítésének igénye és gyakorlata már régóta meghatározta ezt a családot. A férfiak között több generáción keresztül református lelkészeket, a nők között ápolónőket, egészségügyi dolgozókat találunk.
Az egyetem befejezése után jött férjével Magyarországra, ahol az Országos Addiktológiai Intézetben kínált állást Levendel László főorvos úr. Kádár Gabriellának tetszett az a holisztikus szemlélet, amit ott látott, és az új diagnosztikus, terápiás módszerek is érdekelték.
Az állás helyileg a Korányiban volt. Először Ajkay főorvos úr osztályán, 1998- tól pedig az L-pavilonban, dr. Salamon Éva beosztottjaként dolgozott. 2004-ben pulmonológiából, 2007-ben addiktológiából tett szakvizsgát. A Korányi tbc-osztályát 2006 óta vezeti. Szakmai kihívást talált a rezisztens tbc-s betegek kezelésében, amióta pedig bekövetkezett a paradigmaváltás a diagnosztikában és a terápiában, még érdekesebb lett számára ez a feladat.
Az osztály 32 nyílt ágyból és a 6 ágyas zárt osztályból áll. Az egész országból, tüdőgondozóból is felvesznek betegeket. Kik kerülnek ide? Elsősorban a társadalom perifériájára szoruló emberek közül jönnek a betegek. Hajléktalanok, alkoholbetegek, személyiségzavarban szenvedő egyének, akiknek a tuberkulózisa sokszor ellehetetleníti a minimális beilleszkedési lehetőségeket is. A főorvosnő vezette osztály ma már az egyetlen az országban, amely kifejezetten az ilyen betegek ellátására specializálódott. Ezen kívül ő foglalkozik az őrzött részlegre kerülő tbc-s betegekkel is, akiknek elutasító magatartása sok nehézséget, többletmunkát okoz.
Az osztályon kezelt betegek több csoportba oszthatók:
• mikroszkóposan pozitív, fertőző és/vagy olyan társbetegségben szenvedő betegek, akiket nem lehet ambulánsan kezelni;
• akik gyógyszer-intolerancia vagy egyéb okok miatt nem bírják a standard kezelést;
• multidrog-rezisztensek.
A főorvosnő érdeme, hogy kiváló csapat dolgozik az osztályon: nővérek, pszichológus, dietetikus, gyógytornász, szociális munkás vesz részt a munkában az orvosok mellett. Már ebből is látszik, hogy milyen sokrétűen, mindenre kiterjedően foglalkoznak a betegekkel. A betegeknek körülbelül fele hajléktalan. Őket csak akkor engedik el, ha biztosították, hogy lesz, aki a kórházból való távozásuk után is gondoskodik róluk. Intézik a betegek egészségügyi járadékkal kapcsolatos problémáit, segítenek lakásügyekben (pl. részletfizetést harcolnak ki), figyelnek, hogy megfelelő hajléktalanszállásra kerüljön az, akit kiengednek a kórházból.
Ez az összetett munka nagyon nehéz. Az osztályon ápolt betegek nem tartoznak a „könnyű” esetek közé, sem szakmai, sem emberi szempontból. Mindnyájan tudjuk, hogy milyen nehéz bánni a hajléktalan, sokszor alkoholista, megkeseredett emberekkel, rávenni őket, hogy működjenek együtt, hogy akarjanak meggyógyulni. A főorvosnő és a team erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a primorezisztensek ugyanolyan jó arányban gyógyulnak, mint a gyógyszerre érzékeny betegek. A kezelési idő itt is lerövidült, a korábbi 1–2 év helyett jelenleg 6–9 hónap, de mindent megtesznek, hogy addig tarthassák bent a betegeket, ameddig szükségük van rá. A nehéz munka, a szellemi-lelki megterhelés ellenére náluk nincs nővérhiány, nyugdíj után is visszamennek dolgozni az ápolónők, mert olyan jó szellem uralkodik az osztályon.
Kicsit megijedtem, amikor felkértek, hogy én méltassam Kádár Gabriellát a díj átadásakor, mert nagyon keveset tudtam róla. Annyi személyes tapasztalatom volt, hogy mindig azonnal, készségesen segített, ha szakmai kérdéssel fordultam hozzá. Aztán rájöttem, nem véletlen, hogy keveset tudok róla. A természetéből fakad, hogy csendes, visszahúzódó, nem szeret reflektorfénybe kerülni. Nem a tudományos munkát, hanem a klinikumot szereti. Szakmai felkészültsége viszont kiváló és nagyon alapos, folyamatosan követi a szakirodalmat, mindent tud a tbc-ről. Ezt sok kolléga tanúsíthatja, az egész országból kérnek tőle szakvéleményt. Kongresszusi szereplései élvezetesek, lényegre törőek és szellemesek. Remek előadó, sokat lehet tanulni tőle.
Kedves Gabi, gratulálok a díjhoz, és nagyon örülök, hogy éppen te kaptad! Egyszerre képviseled a magas szakmai színvonalat, a betegek iránti szociális érzékenységet és a kreativitást, az orvoslás művészetét. Egész orvosi tevékenységed, életviteled, egyéniséged példaértékű a következő orvosgenerációk számára. Mindez maradéktalanul megfelel a díj alapító okiratában lefektetett céloknak.
Dr. Böszörményi Katalin