Híreink

A tuberkulózis epidémiája arra késztette az akkori egészségügyi kormányzatot, hogy a tüdőgyógyászatot, azon belül a tbc-s tüdősebészet fejlesztését kiemelt feladatnak tekintse. Az ötvenes évek elején a fejlesztési folyamat a meglévő tüdőgyógyintézetekre alapozott, később a specializált új kórházak egész hálózatát hozták létre. A sebész és a tüdőgyógyász szakcsoport (ezek voltak a szakmai társaság elődei) tudományos üléseinek programjaiban 1949-től egyre gyakrabban találkozunk mellkassebészeti előadásokkal, ám mérföldkőnek az 1952. szeptember első napjaiban Schnitzler József által Debrecenben megszervezett Ⅰ. Magyar Mellkassebészeti Kongresszust tartjuk.

A fentiekben leírt periódusban Magyarországon a mellkassebészet még nem volt önálló diszciplína, és tevékenységi köre az akkori parancsoló szükségletnek megfelelően mintegy 70%-ban a tbc sebészi kezelésére szorítkozott. A sikeres műtétek feltételei gyorsan javultak, mert elkezdődtek a tüdőszűrések, már rendelkezésre álltak korszerű antituberkulotikumok is és a bronchoscopos eljárások is fejlődésnek indultak.

A tapasztalatokról szóló tudományos beszámolók nagyobb számban a tüdőgyógyász- társaságban, kisebb számban a sebésztársaságban hangzottak el.

A hatvanas évek derekán a pulmonológusok és mellkassebészek figyelme már egyre inkább a bronchus-carcinoma felé fordult. Ez megkövetelte az intraoperatív szövettani és citodiagnosztikai eljárások bevezetését és rendszeressé tételét, majd az addig alkalmazott biopsziás fegyvertár (Daniels, Klassen, Collaris mediastinoscopia) kiegészítését a perthoracais tűbiopsziával is. Döntő változást hozott a mellkassebészek és a tüdőgyógyászok lehetőségeiben az ún. VATS technika bevezetése a mindennapos mellkassebészeti gyakorlatban. A szorosabb együttműködést tovább erősítette a magyarországi tüdőtranszplantáció elindulása. Ez újabb feladatokat és újabb közös gondolkodást, tudományos tevékenységet generált a két szakma között. A magyar mellkassebészet igazából egy viszonylag kis diszciplína volt egész története során. Több alkalommal voltunk más társaság csatolt része, és csak 1999-től létezik az önálló MMST. Az elmúlt évek tudományos és hétköznapi tevékenységével kapcsolatban merült fel társaságunkban a gondolat, hogy szorosabbra vonjuk kapcsolatunkat az MTTvel. A gyakorlatban minden problémánk a betegellátással kapcsolatban közös. A diagnosztikában a tüdőgyógyászoktól merül fel igény a segítségünkre, de mi is gyakran szorulunk és számíthatunk a tüdőgyógyászok segítségére az operálandó beteg műtéti előkészítése és műtét utáni rehabilitációja vonatkozásában. Igazi érdeklődésre (ez is sok év tapasztalata) tudományos tevékenységeink iránt csak egymástól számíthatunk. A fent részletezett történelem és az utóbbi felismerések vezettek bennünket arra, hogy szorosabbra vonjuk kapcsolatunkat immár közös kongresszusi részvételeken is. Rendkívül kedvező fogadtatásra találtunk az MTT-nál kezdeményezésünkre, és mindent megteszünk, hogy ez az együttműködés hasznos és eredményes legyen.

Dr. Kovács Károly