Híreink

Horváth Ildikó: A Magyar Tüdőgyógyász Társaság (MTT) újonnan megválasztott elnökeként hálásan köszönöm minden kollégának a bizalmát, aki úgy gondolta, hogy méltó vagyok a feladatra, és így szolgáljam a tüdőgyógyászat ügyét. Weöres Sándor kedvenc költőim közé tartozik, van egy verse: Ki minek gondol, az vagyok annak… Megtisztelő, hogy annak gondoltak. A Társaságot képviselve, a kollégákkal együtt dolgozva, közösen többet tudunk tenni a tüdőgyógyászatért, a hazaiért és a nemzetköziért, a betegeinkért, és valahol saját magunk örömére, és én ennek minden mértékben, nagyon igyekszem megfelelni. Hadd legyen az első alkalmak egyike ez, amikor egy volt tanítványommal beszélgetek, akit másodéves medikus kora óta ismerek, tanítottam élettanra, aztán voltam diákkörös témavezetője, PhD-témavezetője, és akit láttam önálló lábakra állni! Láttam, és örülhettem annak, hogy élénken részt vesz az Európai Tüdőgyógyász Társaság (ERS) életében – és helytáll. Meséljen róla, ahogy most ő látja egy ösztöndíjjal Angliában: mi is az, amit az MTT a fiataloknak nyújtani képes, amit érdemes megragadni, ami miatt érdemes bátornak lenni, kimenni a nagyvilágba, körülnézni, és aztán majd gondolkodni a folytatásról, hazatérésről.

Bikov András: Ildikót már több mint 10 éve ismerem. Mindig is belgyógyászati szakmára vágytam, valójában a tüdőgyógyász közeg az, ami rajta keresztül megfogott, ezért is lettem később tüdőgyógyász. A Társaságba már medikusként beléptem. Nagyon nagy segítséget jelentett, hogy a végzés után, ahogy PhD-hallgató lettem, támogatást kaptam a Társaságtól, a Magyar Pulmonológiai Alapítvány (MPA) egy kutatási támogatásának keretében. Azóta – köszönettel a Társaságnak – több alkalommal is el tudtam nyerni az ösztöndíjat, és ezáltal tényleg fel tudtam építeni azt a fajta karriert, ami megalapozta az utamat Manchesterbe, ahol most Jørgen Vestbo professzor mellett dolgozom.

HI: Sokat dolgoztunk azon az ERS-ben, hogy legyen egy fiatal mozgalom, és nagyon remélem, hogy a mostani helyzet kedvez ennek a hazai tüdőgyógyászatban is. Idén kilencen szakvizsgáztak tüdőgyógyászatból, soha nem volt a korábbi években ilyen nagy számú fiatal kolléga. Reméljük, hogy megélik ennek a szakmának a nagyon sokszínűségét, azt a fajta örömét, amivel érdemes művelni. Azt gondolom, hogy az egyik lényeges tevékenysége a most következő négy évnek az, hogy belőlük, belőletek olyan csapat formálódjon, olyan hálózat, ami elég erős lesz, nemzetközi kapcsolatokat létesít, tapasztalatot szerez az MTT-n keresztül, az MPA ösztöndíjával, vagy akár más módon. A most zajló szekcióban az új tiszteletbeli tagunk előadása zajlik. Bunn professzor Denverből látogatott el hozzánk, fiatal kollégánkkal, Lohinai Zoltánnal dolgozik együtt évek óta, s jegyzi mint tehetséges kutatót. Látjuk, tudjuk és szeretnénk megünnepelni azt, hogy fiatalként, kezdőként hozzátesztek, hozzáadtok valamit a Társaság és a tüdőgyógyászat életéhez, ezzel több, erősebb lesz a szakma. Nem csak tapasztalt kollégák vannak jelen nagy számban a kongresszuson – és soha nem látott nagyságú most a kongresszus, 740 fő feletti a regisztráltak száma –, hanem itt vannak azok a kezdők, akik talán életük első előadását tartják nagy, plenáris teremben. András, te aktív voltál és vagy az ERS-ben, mesélj erről egy kicsit! Mi az, ami használhatónak látszik a hazai viszonyok között, mi az, amibe akár azonnal be lehet kapcsolódni, hogy megy ez a nemzetközi társaságban, a világ legnagyobb tüdőgyógyász szervezetében?

BA: Az ERS a 2010-es évek elején hozta létre az akkor még Junior Member’s Committee- nek, most Early Career Member’s Committee-nek nevezett bizottságát, ahová munkacsoportjai delegáltak egyegy tagot. Nagyon érdekes volt akkor azt megtapasztalnom, hogy ebben a társaságban nem csak orvosok voltak, hanem delegáltak biológusokat, kémikusokat, de voltak benne orvostanhallgatók, technikusok, gyógytornászok is. Érdekes volt, mennyire diverz a tüdőgyógyászat. Én azt gondolom, ez is egy lehetőség az MTT részére: a társszakmákból is bevonni a fiatalokat. Ehhez kapcsolódik a következő kérdésem: hogyan gondolja a Társaság integrálni akár a társszakmákat, akár a szakdolgozókat? Most külön vannak. Ez a jó, vagy az a jobb, ha bekerülnek az orvosi szekciókba?

HI: A programból is látható, hogy vannak olyan szekciók, amikor más társzakma, pl. egy pszichológus vagy gyógytornász szerepel az orvosok között. Azt hiszem, hogy a tradicionális határ az orvos és a team többi tagja között lebomlik és egy angolszász mintájú, erősebb teammunka várható. Meghatározó szerepe van az orvosnak minden teamben, nyugaton is így fogadják el, hiszen kell egy vezető, akinek a szakmai tudása megadja az irányokat. Én fontosnak tartom, hogy a szakdolgozóknak legyen önálló platformjuk, ahol az apróbb, technikaibb jellegű kérdéseket megbeszélhetik, és a szakmájuk presztízsét erősítik. A közös szimpóziumok, közös szekciók szintén fontosak, ez a trend elég határozottan érezhető a Társaság életében. Azok a területek, ahol kompetens a tüdőgyógyászat, szintén határozottan megjelennek, szimpóziumként jelen vannak a társaság mostani nagygyűlésén is, vagy akár a szekcióüléseken. Meggyőződésem, hogy ezt tovább kell erősíteni. Az alvásmedicinát, a szomnológiát, határozottan meg kell jeleníteni. A ritka tüdőbetegségekben el kell indulnunk akár a licencképzés irányába. Legyenek Magyarországon pl. a cisztás fibrózis gondozásával licenccel bíró emberek, mert precízebben, pontosabban fogják tudni a teendőket, mint az összes tüdőgyógyász, akitől nem elvárható, hogy egy ritka betegségben ilyen jártasságra tegyen szert. Ezekre már vannak modellek, hazaiak és külföldiek is.

El kell mondani, hogy a Társaság leköszönő elnöke – aki nyolc évig szolgált a Társaság elnökeként –, Kovács Gábor rengeteget tett, hogy stabil háttérrel, egyre megerősödve dolgozhassunk tovább, és bízhassunk azokban a kiépített együttműködésekben, amik sokszor páratlan erősségűek, sok olyasmit kibírnak, amit egyébként nem a szakmai közös érdek diktál, hanem az emberi jó kapcsolatok, emberi barátságok.

Nagyon köszönöm mindenkinek a bizalmat. Mindenkinek sok szakmai örömet, jó barátot, sok élményt és a szociális kapcsolatok erősödését kívánom nem csak itt a kongresszuson, de a mindennapi munka során is!