Híreink

A rendezvény immár a negyedik alkalommal szerepel a nagygyűlések programjában, amelynek szervezésében – a korábbi évekhez hasonlóan – dr. Tamási Lilla professzor asszony (SE, Pulmonológiai Klinika) és jómagam vettünk részt. A fórum célja az évek során nem változott: összegyűjteni a tüdőgyógyászat területén kutatómunkát végző orvosokat és biológusokat, és közös szekcióban meghallgatni egymás előadásait, munkabeszámolóit. A kutatók ilyenformán való „bekoncentrálása” egyrészt lehetőséget teremt arra, hogy bepillantsunk egy-egy munkacsoportban folyó műhelymunkába, másrészt érdemi megbeszélések, viták kiinduló pontja lehet, amelyek mindannyiunk számára motivációt és új kutatási ötleteket jelenthetnek.

A fórum egyben lehetőséget biztosít fiataloknak – akár egyetemi TDK-s hallgatóknak is – előadás megtartására és tapasztalatszerzésre. Számomra nagy öröm volt, hogy az idei programban több TDK-s hallgató is prezentációt vállalt. Az előadások jól mutatták, hogy megfelelő motiváció és témavezetés mellett akár egy TDK-s hallgató is sikerre vihet egy kisebb kutatási projektet.

Szintén hagyomány, hogy a fórum programjának első blokkjában hangoznak el a Magyar Pulmonológiai Alapítvány által az utóbbi két évben támogatásban részesült kutatók pályázatainak beszámoló előadásai. Ebben az évben 6 ilyen jellegű előadásra került sor; a pályázatokat a Debreceni Egyetem, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet, valamint a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának fiataljai jegyezték. A most lezárult periódusban a projektek szinte az egész tüdőgyógyászat területét felölelték: hallhattunk előadásokat az asztma, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), a tüdőrák, valamint az obstruktív alvási apnoe (OSA) témakörében is. A projektek egy részében a vizsgálatok már lezárultak, míg máshol az előadók még csak részeredményekről számolhattak be, jelezve, hogy a mérések még folyamatban vannak. Ez természetes, hiszen a kutatómunkában nem lehet mindent pontosan előre megtervezni, a mintagyűjtések sokszor elhúzódnak, a méréseknél pedig előre nem látott nehézségek jelenhetnek meg. Külön művészet aztán az eredmények tudományos folyóiratokban való közlése is.

Meg kell említeni, hogy az idei program egyik kiemelt témája az OSA volt, és több különböző munkacsoport is mutatott be kutatási anyagokat ezen a területen. Ez talán jelzi, hogy van fejlődés a hazai kutatásban, és a hagyományos területek (asztma, COPD, tüdőrák) mellett más betegségek irányába is megjelenik a tudományos érdeklődés. Saját munkacsoportunk több tagja, illetve jómagam szintén az OSA témakörében számoltunk be legújabb kutatási eredményeinkről a rendezvény második blokkjában. E munkák során a nemzetközi irodalomban szinte egyedülálló protokollt követve elemezzük az oxidatív folyamatok jelentőségét az OSA patomechanizmusában, illetve a betegségnek CPAP-terápiával való kezelése során.

A második blokkban az OSA mellett előadásokat hallhattunk a COPD témakörében is. A vizsgálatok részben a COPD-ben érintett gyulladásos gének expressziójának meghatározására, részben a gyulladásnak biomarkerekkel való monitorozásra irányultak. Érintettük a légzésrehabilitációt is, jelezvén, hogy ezen a területen is folyik kutatás Magyarországon. A blokkot végül egy, a Debreceni Egyetemről benyújtott és elsősorban keringésélettani szempontból érdeklődésre számot tartó prezentáció zárta. Az előadókhoz sok kérdés érkezett, a „tudományos eszmecsere” gyakran a kávészünetben folytatódott tovább.

A rendezvény harmadik, záró blokkjába a tüdőrákkal, a mesotheliomával és e kórképek immunológiai vonatkozásával kapcsolatos előadások kerültek. Az előadók döntően az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetből érkeztek. A munkacsoportok részben a Semmelweis Egyetem Ⅰ. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetével, részben az Országos Onkológiai Intézettel, illetve a Bécsi Orvostudományi Egyetem Mellkassebészeti Osztályával folytatnak széleskörű kollaborációs tevékenységet.

Összefoglalva, az idei évben 23 előadásra került sor a kutatói fórumon, ami rekordnak számít. A program talán még a korábbi évekhez képest is színesebb volt, talán csak az infektológia területe maradt kissé alulreprezentált, bár még ebben a témakörben is hallhattunk újdonságokat egy, a Szegedi Tudományegyetemen működő munkacsoporttól. Továbbra is úgy gondolom, hogy a kutatással kapcsolatos előadások egy csokorba való rendezése jó és követendő irányvonal. A korábbi évek gyakorlatában ezek a prezentációk egymástól függetlenül, a kongresszus kevéssé látogatott szekcióiban, sokszor a teljes érdektelenségbe süllyedve kerültek bemutatásra. Az viszont továbbra is kérdés, hogyan lehetne több fiatalt, leginkább fiatal szakorvost e rendezvényre vonzani. Az ő számukra azért lenne fontos a fórum látogatásának biztosítása, mert itt kaphatnak képet azokról a munkacsoportokról, amelyekhez esetleg valamilyen formában csatlakozni lehetne. Bízunk benne, hogy a jövőben a hazai pulmonológiai kutatások tovább folytatódnak, és több fiatal fog kedvet kapni a bekapcsolódáshoz, felismerve az ebben rejlő lehetőségeket.

Dr. Antus Balázs