Híreink

A tüdőgyógyászat – egy prevencióérzékeny szakma

2017. 10. 09. | MTT Hírmondó

Gyakran hangoztatjuk azt, hogy a tüdőgyógyászat prevencióérzékeny szakma, de vajon indokolt-e ez a megállapítás? Joggal gondoljuk-e mi, tüdőgyógyászok azt, hogy mindennapi munkánk részét képezik a különböző megelőző tevékenységek, s ha így is lenne, akkor megfelelően élnek-e a szakembereink a prevenciós lehetőségekkel? Hol tehetnénk még többet a légzőszervi betegségek megelőzése érdekében?

Közismert, hogy elsődleges, másodla­gos és harmadlagos megelőzést külön­böztetünk meg. A tüdőgyógyászat érin­tett, illetve végzi mindhárom típusú pre­venciót. Primer prevenciós tevékenység, vagyis ismert kóroki tényező kiiktatásá­ról van szó a dohányzás visszaszorítása­kor, amikor a dohányzókat segítjük ab­ban, hogy abbahagyják a dohányzást. Ide sorolhatók még a különböző vakci­nációk is. Bár a születést követően köte­lező BCG oltást nem a tüdőgyógyászok végzik, mégis hatását tekintve a főként a tüdőt érintő gyermekkori tbc megelő­zését eredményezheti. Ugyancsak légző­szervi betegségeket, illetve idült légző­szervi betegségek exacerbációját előz­hetjük meg a pneumococcus-, illetve az influenza-vakcinációval. A szekun­der prevenció az, amikor egy már kiala­kult, de tüneteket még nem okozó be­tegséget annak rendszerint korai stá­diumában fedezhetünk fel valamilyen képalkotó vagy laboratóriumi vizsgálat­tal. Klasszikus példája a múlt század hat­vanas éveiben a felnőtt lakosság köré­ben kötelezően bevezetett mellkasi rönt­genvizsgálattal történő tüdőszűrés volt. Azt a vizsgálatot akkor a tbc visszaszo­rítása érdekében szervezték meg, s ezt a célt maradéktalanul el is érte. A hetve­nes években gyakorlatilag minden fel­nőtt lakos részt is vett a vizsgálaton, s a tbc-s betegek 60–70 százalékát ezzel a módszerrel fedezték fel. A kilencvenes évektől azonban a gümőkór visszaszo­rulásával a szűrési fegyelem is hanyat­lott, s előbb csak a magasan átfertőzött megyékben lett kötelező, majd csak a tu­berkulózis kockázati csoportjaiban. A tuberkulózisnak mint népbetegségnek a helyét fokozatosan átvette a tüdőrák. Manapság évente ezernél kevesebb új tbc-esetet fedezhetünk fel, ugyanakkor tízezernél is több az újonnan diagnoszti­zált tüdőrákos betegek száma. A tüdőrák korai felfedezésére azonban a korábban jól bevált mellkasi röntgenvizsgálat már nem alkalmas. Igaz, hogy még az elmúlt évben is 1040 tüdőrákos beteget fedez­hettünk fel a hagyományos tüdőszűrés során, de nemzetközi vizsgálatok igazol­ják azt, hogy a mortalitást nem csökken­ti a mellkasi röntgenszűrés. Ellentétben az alacsony sugárdózisú CT-szűréssel, amely hatékony módszernek bizonyul a tüdőrákszűrést illetően. Jelenleg folya­matban van hazánkban is egy ilyen tü­dőrákszűrő modellkísérlet (HUNCHEST program a Korányi Intézetben, ezen kí­vül Budapesten több helyen az Affidea Kft. közreműködésével, Szegeden, Győ­rött és Debrecenben). Tercier prevenció­ról beszélünk, amikor egy már ismert és diagnosztizált betegség esetében a meg­felelő kezeléssel és beavatkozásokkal a betegség progresszióját, fellángolásait igyekezünk megelőzni. Ilyen tevékeny­ség pl. a légzőszervi rehabilitáció, ami­vel az idült légzőszervi betegségek kór­lefolyását lassíthatjuk. Összefoglalva te­hát a BCG, illetve egyéb vakcinációk, a dohányzásleszokás támogatása, a tüdő­szűrés, a légzőszervi rehabilitáció azok a tüdőgyógyászati tevékenységek, ame­lyek alapján joggal mondhatjuk, hogy a tüdőgyógyászat prevencióérzékeny szakma. Ezeket a tevékenységeket vagy magunknak kell végeznünk, vagy aján­lanunk kell a pácienseinknek, a betege­inknek, illetve azok hozzátartozóinak is!

A dohányzásleszokás támogatása

Kiemelt fontossággal bír ezek között a tevékenységek között is a dohányzás­leszokás támogatása. Ez egyszerre le­het megelőző tevékenység az egészsége­sek körében, de lehet egy már kialakult betegség, pl. idült légzőszervi beteg­ség egyenértékű terápiás modalitása is. Nem beszélhetünk egy COPD-ben szen­vedő, de aktívan dohányzó beteg ese­tében hatékony kezelésről, írjunk is fel számára bármilyen korszerű gyógysze­reket, ha a beteg tovább dohányzik. Így a dohányzásleszokás támogatása a kom­binált terápia elengedhetetlen része is. A pulmonológus szakorvosnak ugyan­olyan kötelessége alkalmaznia a leszo­kástámogatás hatékony, evidenciaalapú módszereit, mint a betegség adott stá­diumában ajánlott gyógyszeres terápiát. Ma már számos hatékony módszerét is­merjük a dohányzásleszokás támogatá­sának, amit a háziorvosok és a szakorvo­sok egyaránt alkalmazhatnak. Emellett lehetőségük van arra, hogy pácienseiket erős függőség esetén elirányítsák egy le­szokástámogató szakrendelésre, valame­lyik ilyen beavatkozást végző tüdőgon­dozóba. Fontos tudni, hogy az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet minden ősszel és tavasszal indít leszokástámo­gató képzéseket szakemberek számára, s megfelelő igény esetén ezek gyakorisá­ga növelhető. Figyelembe véve azt, hogy manapság az időből áll rendelkezésre a legkevesebb, az ismert háromperces mi­nimális intervenciónál is rövidebb leszo­kási aktivitást ajánlanak. Félperces le­szokási tanácsadást ajánlanak a legújabb szakmai ajánlások, ezt azonban minden orvos-páciens találkozáskor dohányzás esetén. Ilyenkor az orvos csak rákérdez a páciens dohányzására, s ha dohányzik az illető, akkor javasolja, hogy hagyja abba. Emellett javaslatot tesz arra, hogy kihez fordulhat segítségért. Egyes vélemények szerint ez a rövid információ megerősí­ti a leszokási motivációt, de nem okoz „szégyenérzetet a páciensben gyengesé­ge” miatt, amely hárítási reakciókat vált­hat ki belőle. Ez az új módszer nem teszi feleslegessé természetesen a hagyomá­nyos minimális intervenciót, ahol hos­szabban igyekszik a szakember megerő­síteni a leszokási motivációt. Továbbra is a leghatékonyabb módszer a szakem­ber irányította több vizitből álló, szük­ség esetén gyógyszerrel, nikotinpótló készítménnyel támogatott programsze­rű leszokás.

„Alternatív” dohányzás

Az utóbbi években világszerte terjedő­ben van az elektronikus cigaretta. El­terjedését a mind szigorúbb dohányzást visszaszorító intézkedések, jogszabályok, a zárt téri dohányzás teljes tiltása segít­hette elő. A dohánygyárak látva, hogy a fejlett országokban hogy szorul vis­sza ezek nyomán a dohányzás, kialakí­tották a nikotinbevitelnek ezt a formá­ját. A nikotint az e-cigarettából standard mennyiségben szívja be a dohányos, így a függőségből nem gyógyul ki, csupán a hagyományos cigarettát e-cigarettára váltja a nikotin és az e-liquid számos más alkotórészének káros anyagaival. Mára már nagyon sok információnk van az e-cigaretták káros hatásairól annak elle­nére, hogy csak a jövőben lehetünk tisz­tában azok hosszú távú egészségkárosító hatásaival. Biztosan tudjuk, hogy a niko­tin szerepet játszik az arterioszklerózis, a koronáriaszklerózis, így az ischaemiás szívbetegségek kialakulásában, s szerepe van a daganatok metasztázisképzésében is. Emellett az e-cigaretta alkotórészei fo­kozzák az oxidatív stresszt, megnövelik a légúti gyulladások kockázatát, a gyul­ladásos citokinek produkcióját, csökken­tik az antimikrobás effektust, csökkentik a fagocitózist. Állatkísérletekben az e-ci­garetta fokozta a pulmonális fibrózis ki­alakulását. Az e-cigaretta káros hatásai között kell említeni azt is, hogy a fiata­lok esetében „kapu”-effektus érvényesül, vagyis az így bevitt nikotin is addikciót eredményez, s rávezetheti a fiatalt a ha­gyományos cigaretta használatára. Do­hányosoknál csökkenti a leszokási moti­vációt azt a hitet keltve, hogy voltakép­pen az illető már leszokott azzal, hogy váltott. Jelen ismereteink birtokában ki­jelenthető, hogy az e-cigaretta nem al­kalmas eszköz a dohányzásleszokásra. Használata során ugyan kevesebb ká­ros anyag juthat a szervezetbe, de alko­tórészei között bizonyítottan karcinogén anyagok is vannak, amelyekkel szemben csak a zérótoleranciának lehet helye.

A dohányipar újabb „találmánya” a nikotinaddikció fenntartása érdekében az ún. IQOS (I Quit Ordinary Smoking). Ez füstmentesen, 350 fokon hevíti a do­hányt, s a gőzét szívja le a tüdőbe a hasz­nálója. Ezzel az eszközzel használja ki a dohányipar a tiltó jogszabályok adta ré­seket, amelyek a füsttel járó dohányzást tiltják, és 30 országban nem is alkalmaz­zák az IQOS-ra a dohánytermékek ke­reskedelmét szabályozó korlátozáso­kat, adókat. Nem véletlen, hogy a Phi­lip Morris cég honlapja tele van ennek a terméknek a hirdetéseivel, ajánlásaival. Pedig ez dohányzás több káros anyagot juttat a tüdőbe (pl. kátrányt, CO-t, orga­nikus savakat), mint az e-cigaretta. Ni­kotintartalma révén ugyanazokkal a kö­vetkezményekkel jár, mint a hagyomá­nyos cigaretta vagy a nikotintartalmú e-cigaretta, vagyis nem szünteti meg a függőséget, hanem fenntartja azt. Sür­gősen szabályozni kell a forgalmazását és a használatát!

Dr. Kovács Gábor