Gyakran hangoztatjuk azt, hogy a tüdőgyógyászat prevencióérzékeny szakma, de vajon indokolt-e ez a megállapítás? Joggal gondoljuk-e mi, tüdőgyógyászok azt, hogy mindennapi munkánk részét képezik a különböző megelőző tevékenységek, s ha így is lenne, akkor megfelelően élnek-e a szakembereink a prevenciós lehetőségekkel? Hol tehetnénk még többet a légzőszervi betegségek megelőzése érdekében?
Közismert, hogy elsődleges, másodlagos és harmadlagos megelőzést különböztetünk meg. A tüdőgyógyászat érintett, illetve végzi mindhárom típusú prevenciót. Primer prevenciós tevékenység, vagyis ismert kóroki tényező kiiktatásáról van szó a dohányzás visszaszorításakor, amikor a dohányzókat segítjük abban, hogy abbahagyják a dohányzást. Ide sorolhatók még a különböző vakcinációk is. Bár a születést követően kötelező BCG oltást nem a tüdőgyógyászok végzik, mégis hatását tekintve a főként a tüdőt érintő gyermekkori tbc megelőzését eredményezheti. Ugyancsak légzőszervi betegségeket, illetve idült légzőszervi betegségek exacerbációját előzhetjük meg a pneumococcus-, illetve az influenza-vakcinációval. A szekunder prevenció az, amikor egy már kialakult, de tüneteket még nem okozó betegséget annak rendszerint korai stádiumában fedezhetünk fel valamilyen képalkotó vagy laboratóriumi vizsgálattal. Klasszikus példája a múlt század hatvanas éveiben a felnőtt lakosság körében kötelezően bevezetett mellkasi röntgenvizsgálattal történő tüdőszűrés volt. Azt a vizsgálatot akkor a tbc visszaszorítása érdekében szervezték meg, s ezt a célt maradéktalanul el is érte. A hetvenes években gyakorlatilag minden felnőtt lakos részt is vett a vizsgálaton, s a tbc-s betegek 60–70 százalékát ezzel a módszerrel fedezték fel. A kilencvenes évektől azonban a gümőkór visszaszorulásával a szűrési fegyelem is hanyatlott, s előbb csak a magasan átfertőzött megyékben lett kötelező, majd csak a tuberkulózis kockázati csoportjaiban. A tuberkulózisnak mint népbetegségnek a helyét fokozatosan átvette a tüdőrák. Manapság évente ezernél kevesebb új tbc-esetet fedezhetünk fel, ugyanakkor tízezernél is több az újonnan diagnosztizált tüdőrákos betegek száma. A tüdőrák korai felfedezésére azonban a korábban jól bevált mellkasi röntgenvizsgálat már nem alkalmas. Igaz, hogy még az elmúlt évben is 1040 tüdőrákos beteget fedezhettünk fel a hagyományos tüdőszűrés során, de nemzetközi vizsgálatok igazolják azt, hogy a mortalitást nem csökkenti a mellkasi röntgenszűrés. Ellentétben az alacsony sugárdózisú CT-szűréssel, amely hatékony módszernek bizonyul a tüdőrákszűrést illetően. Jelenleg folyamatban van hazánkban is egy ilyen tüdőrákszűrő modellkísérlet (HUNCHEST program a Korányi Intézetben, ezen kívül Budapesten több helyen az Affidea Kft. közreműködésével, Szegeden, Győrött és Debrecenben). Tercier prevencióról beszélünk, amikor egy már ismert és diagnosztizált betegség esetében a megfelelő kezeléssel és beavatkozásokkal a betegség progresszióját, fellángolásait igyekezünk megelőzni. Ilyen tevékenység pl. a légzőszervi rehabilitáció, amivel az idült légzőszervi betegségek kórlefolyását lassíthatjuk. Összefoglalva tehát a BCG, illetve egyéb vakcinációk, a dohányzásleszokás támogatása, a tüdőszűrés, a légzőszervi rehabilitáció azok a tüdőgyógyászati tevékenységek, amelyek alapján joggal mondhatjuk, hogy a tüdőgyógyászat prevencióérzékeny szakma. Ezeket a tevékenységeket vagy magunknak kell végeznünk, vagy ajánlanunk kell a pácienseinknek, a betegeinknek, illetve azok hozzátartozóinak is!
A dohányzásleszokás támogatása
Kiemelt fontossággal bír ezek között a tevékenységek között is a dohányzásleszokás támogatása. Ez egyszerre lehet megelőző tevékenység az egészségesek körében, de lehet egy már kialakult betegség, pl. idült légzőszervi betegség egyenértékű terápiás modalitása is. Nem beszélhetünk egy COPD-ben szenvedő, de aktívan dohányzó beteg esetében hatékony kezelésről, írjunk is fel számára bármilyen korszerű gyógyszereket, ha a beteg tovább dohányzik. Így a dohányzásleszokás támogatása a kombinált terápia elengedhetetlen része is. A pulmonológus szakorvosnak ugyanolyan kötelessége alkalmaznia a leszokástámogatás hatékony, evidenciaalapú módszereit, mint a betegség adott stádiumában ajánlott gyógyszeres terápiát. Ma már számos hatékony módszerét ismerjük a dohányzásleszokás támogatásának, amit a háziorvosok és a szakorvosok egyaránt alkalmazhatnak. Emellett lehetőségük van arra, hogy pácienseiket erős függőség esetén elirányítsák egy leszokástámogató szakrendelésre, valamelyik ilyen beavatkozást végző tüdőgondozóba. Fontos tudni, hogy az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet minden ősszel és tavasszal indít leszokástámogató képzéseket szakemberek számára, s megfelelő igény esetén ezek gyakorisága növelhető. Figyelembe véve azt, hogy manapság az időből áll rendelkezésre a legkevesebb, az ismert háromperces minimális intervenciónál is rövidebb leszokási aktivitást ajánlanak. Félperces leszokási tanácsadást ajánlanak a legújabb szakmai ajánlások, ezt azonban minden orvos-páciens találkozáskor dohányzás esetén. Ilyenkor az orvos csak rákérdez a páciens dohányzására, s ha dohányzik az illető, akkor javasolja, hogy hagyja abba. Emellett javaslatot tesz arra, hogy kihez fordulhat segítségért. Egyes vélemények szerint ez a rövid információ megerősíti a leszokási motivációt, de nem okoz „szégyenérzetet a páciensben gyengesége” miatt, amely hárítási reakciókat válthat ki belőle. Ez az új módszer nem teszi feleslegessé természetesen a hagyományos minimális intervenciót, ahol hosszabban igyekszik a szakember megerősíteni a leszokási motivációt. Továbbra is a leghatékonyabb módszer a szakember irányította több vizitből álló, szükség esetén gyógyszerrel, nikotinpótló készítménnyel támogatott programszerű leszokás.
„Alternatív” dohányzás
Az utóbbi években világszerte terjedőben van az elektronikus cigaretta. Elterjedését a mind szigorúbb dohányzást visszaszorító intézkedések, jogszabályok, a zárt téri dohányzás teljes tiltása segíthette elő. A dohánygyárak látva, hogy a fejlett országokban hogy szorul vissza ezek nyomán a dohányzás, kialakították a nikotinbevitelnek ezt a formáját. A nikotint az e-cigarettából standard mennyiségben szívja be a dohányos, így a függőségből nem gyógyul ki, csupán a hagyományos cigarettát e-cigarettára váltja a nikotin és az e-liquid számos más alkotórészének káros anyagaival. Mára már nagyon sok információnk van az e-cigaretták káros hatásairól annak ellenére, hogy csak a jövőben lehetünk tisztában azok hosszú távú egészségkárosító hatásaival. Biztosan tudjuk, hogy a nikotin szerepet játszik az arterioszklerózis, a koronáriaszklerózis, így az ischaemiás szívbetegségek kialakulásában, s szerepe van a daganatok metasztázisképzésében is. Emellett az e-cigaretta alkotórészei fokozzák az oxidatív stresszt, megnövelik a légúti gyulladások kockázatát, a gyulladásos citokinek produkcióját, csökkentik az antimikrobás effektust, csökkentik a fagocitózist. Állatkísérletekben az e-cigaretta fokozta a pulmonális fibrózis kialakulását. Az e-cigaretta káros hatásai között kell említeni azt is, hogy a fiatalok esetében „kapu”-effektus érvényesül, vagyis az így bevitt nikotin is addikciót eredményez, s rávezetheti a fiatalt a hagyományos cigaretta használatára. Dohányosoknál csökkenti a leszokási motivációt azt a hitet keltve, hogy voltaképpen az illető már leszokott azzal, hogy váltott. Jelen ismereteink birtokában kijelenthető, hogy az e-cigaretta nem alkalmas eszköz a dohányzásleszokásra. Használata során ugyan kevesebb káros anyag juthat a szervezetbe, de alkotórészei között bizonyítottan karcinogén anyagok is vannak, amelyekkel szemben csak a zérótoleranciának lehet helye.
A dohányipar újabb „találmánya” a nikotinaddikció fenntartása érdekében az ún. IQOS (I Quit Ordinary Smoking). Ez füstmentesen, 350 fokon hevíti a dohányt, s a gőzét szívja le a tüdőbe a használója. Ezzel az eszközzel használja ki a dohányipar a tiltó jogszabályok adta réseket, amelyek a füsttel járó dohányzást tiltják, és 30 országban nem is alkalmazzák az IQOS-ra a dohánytermékek kereskedelmét szabályozó korlátozásokat, adókat. Nem véletlen, hogy a Philip Morris cég honlapja tele van ennek a terméknek a hirdetéseivel, ajánlásaival. Pedig ez dohányzás több káros anyagot juttat a tüdőbe (pl. kátrányt, CO-t, organikus savakat), mint az e-cigaretta. Nikotintartalma révén ugyanazokkal a következményekkel jár, mint a hagyományos cigaretta vagy a nikotintartalmú e-cigaretta, vagyis nem szünteti meg a függőséget, hanem fenntartja azt. Sürgősen szabályozni kell a forgalmazását és a használatát!
Dr. Kovács Gábor