Híreink

<b>In memoriam dr. Gajdon Éva</b>

2016. 11. 23. | MTT

Kissné Dr. Gajdon Éva
(1950-2008)

Ismét elment egy tüdőgyógyász. Korán, 58 évesen hagyott itt bennünket. Vele a Veszprém megyei tüdőgyógyászok kimagasló oszlopa dőlt le. Kiváló kolléga, szorgalmas és tehetséges orvos volt, akinek kivételes empátiás készsége betegek ezreinek sikeres gyógyítását, gondozását eredményezte.

1950. február 22-én Drávaiványiban született. Édesapja kovácsmester, édesanyja háztartási alkalmazott volt. Húgával együtt nehéz gyermekkora volt, mert politikai okból deportált apját 6 éves koráig nélkülözniük kellett. Sellyére költöztek, ott végezte általános iskoláját. Szerény anyagi helyzetük nem engedte meg, hogy tanárai biztatásának eleget téve egy pécsi gimnáziumban folytassa tanulmányait.

Tehetségét és szorgalmát bizonyítja, hogy a sellyei gimnáziumból is akadálytalanul bejutott a pécsi orvostudományi egyetemre. 1974-ben szerzett diplomát. Pályázatát a Somogy megyei Mosdósi Tüdőgyógyintézetbe adta be, ahová gyermekgyógyásznak jelentkezett. Az Intézetben minden kezdő orvosnak végig kellett járnia a felnőtt osztályokat is. Az így szerzett kezdeti tapasztalatai, benyomásai alapján a minden hasznos tudnivalóra, szakmai információra fogékony fiatal orvosnő végülis a felnőtt betegeket választotta, és 1977-ben kiváló eredménnyel a felnőtt tüdőgyógyászatból szakvizsgázott.

1978-ban férjhez ment, 1979-ben kislánya, majd 1980-ban fia született.

A legendás munkabírású kolléga nemcsak a munka iránt volt fogékony, az irodalomban, művészeti ismeretekben is mindig naprakész volt, emellett gondosan ellátta családját is.

1983-ban határozta el, hogy a szakmában szerzett gyakorlatát, tapasztalatait hasznosítva Veszprémbe költözik és elvállalja a veszprémi Tüdőgondozóba előző évben beköltöztetett zirci gondozó önálló vezetésének feladatait.

Itt töltött 25 évet. A negyed század alatt sok munkatárs megfordult környezetében, de egy sincs, aki ne jó szívvel, hálával és szeretettel gondolna rá.

Betegei értetlen megdöbbenéssel vagy szomorú hitetlenkedéssel vették halála hírét, hiszen valóban szinte az utolsó leheletéig, töretlen munkakedvvel és lelkesedéssel dolgozott. 5 hétig küzdött a halállal és a betegek gyógyulásáért, jólétéért vívott megannyi győztes csata után most alulmaradt.

Pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Dr. Naményi Miklós