Intervenciós
pulmonológia
2004.
Hörgőtükrözésnek
nevezzük a trachea és a hörgők belfelületének endoszkópos megtekintését.
Célunk, hogy tisztázzuk bizonyos rtg-eltérések, ill. tünetek okát. A vizsgálat
során lehetőségünk van szöveti, cytológiai, vagy mikrobiológiai mintavételre.
Eszközünket számos terápiás indikációban is alkalmazhatjuk.
1., A beteg tájékoztatása, vizsgálatba való beleegyezése
(„Tájékozott
beleegyezés”)
Invazívnak tekintünk minden a
beteg testébe hatoló beavatkozást, tehát nemcsak a szövetek szétválasztásával,
testüregek megnyitásával járó műtéteket, hanem a testüregek, belső csöves
képletek vizuális vizsgálatával járó endoszkópiát is.
Szövődményekkel
minden szakszerűség, jó műszerezettség és gondosság ellenére számolnunk kell, a
vizsgálat tehát, bizonyos kockázattal jár. A beteg joga
eldönteni, hogy vállalja-e ezt a kockázatot. El kell neki magyaráznunk a
vizsgálat célját, várható eredményét, kivitelezésének menetét. Azt is el kell
sorolnunk, hogy emellett még milyen más lehetőségek jönnek számításba.
A részletes tájékoztatás az invazív vizsgálatokat végző orvos
feladata. Helytelen az a gyakorlat, amikor a vizsgálatot kérő
kolléga az általa átadott tájékoztatót íratja alá a betegével. Az
ismertetőfüzet csak kiegészíti, de nem helyettesíti az orvossal történő
beszélgetést.
Azt is
tudatnunk kell a beteggel, ha a vizsgálat szövődménnyel járt, ha sikertelen
volt, esetleg a várthoz képest eltérő eredményt adott.
2., A premedikáció.
A hörgőtükrözés előtt évtizedek óta
szokás volt atropint adni. Ezt elhagyva nem észleltek különbséget sem a
ritmuszavarok, pl. az öklendezés által reflexesen kiváltott bradycardia
kivédését, sem pedig a bronchiális nyáksecretum mennyiségét illetően.
Rutinszerűen ma már semmilyen premedikációt nem adunk.
3., A bronchoscopia előtt
megkövetelendő vizsgálatok
sorát az
1. táblázat tartalmazza.
anamnézis:
gyógyszerérzékenység, előző műtétek,
kísérőbetegségek, asthma
bronchiale, terhesség, hypertonia,
anticoaguláns kezelés,
salicylat,
vérzékenység
kétirányú
mellkasröntgen-film, TBNA ill. peripheriás biopszia esetén CT- filmek
EKG
légzésfunkció,
vérgáz
anamnézis:
gyógyszerérzékenység, előző műtétek,
kísérőbetegségek, asthma
bronchiale, terhesség, hypertonia,
anticoaguláns kezelés,
salicylat,
vérzékenység
vércsoport
vérkép,
máj- és vesefunkció, INR
1. tábla
A lista a
beteg állapota, társbetegségei, a tervezett mintavétel, ill. beavatkozás típusa
szerint bővíthető, vagy szűkíthető. Mindezek megbeszélhetők a bronchoscopiát
megelőző személyes konzultáció során.
4.,
Infekciókontroll, kórházhigiénés szempontok a bronchológiában.
A betegek és a személyzet nosocomiális fertőzései, ill. ezek megelőzése.
Endogén infekcióról bronchoscopiával kapcsolatban olyankor
beszélünk, ha a légzőrendszer nyálkahártyáján colonisáló baktériumok jutnak a
véráramba a barriert sértő mintavétel (pl. excisio) során, és a betegnél pl.
endocarditis alakul ki.
Exogén infekció esetén szennyezett endoszkóppal viszünk az
előző betegből, vagy a környezetből M. tbc-t, Pseudomonas törzseket, vagy
hepatitis C vírust a vizsgált egyénbe. A transzmisszió mechanizmusában gyakran
a microorganizmusok által a munkacsatornában alkotott biofilmek, vagy a
szennyezett öblítővíz szerepelnek reservoir-ként.
Az
endoszkópok ún. „high-level desinfection”-t igényelnek, amely mellett a HIV, a
hepatitis B és C vírusok is elpusztulnak.
Bronchoscoppal átvitt
fertőzések gyanúja esetén célzott leoltások szükségesek az endoszkópról, a tartozékokról
és az öblítővízből. A fertőzésátvitel bizonyításához szükséges, hogy
minden vizsgálatnál rögzítsük a használt bronchoscop gyártási számát.
Higiénés szempontok miatt a vizsgálóhelységnek el kell
különülnie a tisztító és fertőtlenítő helységtől. A fertőtlenített
bronchoscopok nem tarthatók habszivaccsal bélelt gyári kofferjükben.
Mivel
bronchoscopia előtt a beteg fertőző volta csak ritkán ismeretes, ezért minden
betegnél ugyanazon szigorú rendszabályok indokoltak.
A személyzetnek köpenyt, védőöltözetet, maszkot és kesztyűt kell viselnie
és kezet kell mosnia minden vizsgálat előtt és után. Az endoszkópos személyzet
hepatitis B-vaccinatiója kötelező.
5., A bronchoscopia diagnosztikus indikációit a teljesség igénye nélkül a 2.
táblázatban ismertetjük.
köhögés
lokalizált sípolás, stridor, atipusos asthma
kóros röntgenárnyék
vérköpés
hörgőrák gyanúja
recurrens-, ill. phrenicus-paresis, vena
cava superior syndroma,
ismeretlen eredetű mellűri folyadékgyülem
tüdőrák műtét előtti stádiumbesorolása
mikrobiológiai mintavétel, tüdőtályog
fistula gyanúja
nyelőcső, ill. pajzsmirigyműtét előtt
2. tábla
Minimális személyzeti igényként 1 bronchológus orvos, 2 szakasszisztens,
alapfelszerelésként pedig 1 bronchofiberosop, a (lehetőség
szerint C-karos) rtg-átvilágító, excisorok, kefék, bronchusszivadék felfogására alkalmas csövek,
pulzus-oxymeter, fényforrás és
szívómotor említhetőek.
6., A hörgőtükrözés szövődményeit a 3. táblázatban foglaljuk össze.
Súlyos
szövődmények
syncope, légzésleállás
hypotensio, shock
akut myocardialis infarctus
cerebrovascularis történés
hörgőgörcs, laryngospasmus
vérzés
drainage-t igénylő légmell
pneumonia
Enyhébb
szövődmények
vasovagalis rekaciók (pl. collapsus, hányás)
láz
szívritmuszavar
pneumothorax
rekedtség
3. tábla
Nagy
nemzetközi felmérések adatai szerint a bronchofiberoscopia során észlelt
halálesetek aránya 1-4 százezrelék, a súlyos szövődményeké pedig 1-3 ezrelék.
A. ) A helyi érzéstelenítéskor adott lidocain túladagolásakor látászavar, hypotensio, remegés,
epileptiform görcsök jelentkezhetnek.
A lidocain maximális dózisa 8,2 mg/tskg, amelyet azonban májbetegeknél és
szívelégtelenségben - a lassult metabolisatio miatt - 5 mg/tskg maximalis
dózisra kell csökkentenünk.
B.) Bronchofiberoscopia kapcsán
jelentősebb (50 ml-t meghaladó) vérzést
csak ritkán, az esetek néhány ezrelékében észlelünk. Diffúz infiltratív
tüdőbetegségben végzett transbronchialis biopsziánál ez 1-5 %-ban fordul elő.
Vannak olyan betegségek, amelyeknél biopsziánál vérzés
várható, vagy műtéti kockázata fokozott. Ezeket az anamnézis felvételekor, ill.
a fizikális vizsgálattal pontosíthatjuk: májbetegség
(sárgaság, ascites), vérzékenység,
thrombocytopenia (purpurák, petechyák, familiaritás) és az alvadásgátló
kezelés. Tapasztalatból ismerjük, hogy ezek mellett uraemiában, pulmonalis hypertonia esetén, gépi lélegeztetéskor,
immunszupprimált betegeken és vena cava superior syndromában is gyakoribb a
bronchoscopos biopsziát követő vérzés.
Fenti kockázati
tényezők esetén ill. tervezett transbronchialis tüdőbiopszia előtt szükséges a
thrombocytaszám és az INR ellenőrzése.
A kockázati tényezők a szokásos laboratóriumi
alvadásvizsgálatokkal nem szűrhetőek ki.
A kockázati faktorok jelzik az alvadásvizsgálatok várhatóan
kóros voltát, a vérzés kockázatára azonban ezekből alig következtethetünk. A
nemzetközi ajánlások - fenti kockázati tényezők hiányában és ha
transbronchialis biopsziát sem tervezünk -, a thrombocytaszám és a
prothrombinszint rutin ellenőrzését nem javasolják.
Az acetylsalicilsavat a
szívinfarctus, ill. cerebrovascularis történések megelőzésére,
pitvarfibrillatióban, valamint peripheriás érelzáródással járó kórképekben
adjuk.
Sebészi tanulmányok alapján javasolható, hogy az ASS-t a tervezett
bronchoscopia előtt 3-7 (a ticlopidint 10, a clopidogelt 14) nappal hagyjuk el. (Instabil
angina, akut szívinfarctus esetén ez kockázatos.) Ennek ellentmond, hogy
transbronchialis biopszia során a salicilátot szedő, ill. azt nem kapó
csoportok között a vérzések gyakoriságában nem volt különbség.
D.) A légmell
Transbronchialis
tüdőbiopsziát követően 2-5 %-ban észlelünk – sokszor drainage-t is igénylő –
légmellet. A panaszok és a rtg-jelek többnyire 1 órán belül jelentkeznek.
Transbronchialis biopszia esetén 1/2 –1 órán
belül mellkasrtg-t készítünk: 1., a comatosus, vagy mentálisan érintett
betegről, mert az nem jelzi panaszait, 2., lélegeztetett betegről, a tensiós
légmell gyors kialakulásának veszélye miatt, ill. 3., rossz légzési státusz
esetén, ahol feltehetően a beteg már kisebb légmellet sem tolerálna. Ambuláns
betegnél néhány órás obszerváció után
javasolt a röntgenvizsgálat.
E.) Hypoxia és ritmuszavarok
A fiberoptikás bronchoscop a trachea átmetszetét 10-20 %-kal
szűkíti, a légúti áramlási ellenállást növeli. A sedatio hypoventillatiót
okozhat és kifejezett hypoxia léphet fel lavage végzése során, vagy
anaemiás betegen is.
A kötelező pulzus oxymeterrel történő
monitorozás növeli a bronchoscopia biztonságát.
Rossz
légzésfunkciójú betegeken a hypoxia elhúzódhat és többórás oxygénpótlás válhat
- a bronchoscopiát követően is - szükségessé. Súlyos COPD-ben (FEV1<1 liter) a komolyabb
szövődmények összességükben gyakoribbak. Légzési elégtelenségben szenvedő
betegnél az orrszondán történő oxygénpótlás során – jó oxygénsaturatiós értékek
ellenére – széndioxid-retentio alakulhat ki. Ilyen betegeken a bronchoscopiához
adott sedatívum hasonlóképpen széndioxid-retentio veszélyével jár.
Bronchoscopia során gyakori a
szívritmuszavar. A tachycardián túl hypoxiás betegeken súlyos arrhytmiák
előfordulásával számolhatunk. Kóros EKG-görbe és hypoxiát jelző vérgáz-értékek,
ill. instabil angina esetén a vizsgálat alatt EKG-monitorozás szükséges.
Akut szívinfarctus korai szakában
bronchoscopiát nem végzünk, a beavatkozás kockázata 6 hét után csökken.
7. Antibiotikus prophylaxis
Bronchoscopiát követően nem ritka a láz, különösen ha
lavaget is végzünk. A hörgők nyálkahártyáját vagy a tüdőparenchymát traumatizáló
mintavétel bacteriaemiával, távoli szervek gyulladásos megbetegedésével járhat.
A bakteriális endocarditis kockázata általában
műbillentyű-beültetést, anamnézisben szereplő endocarditist követően, valamint
congentális vitiumokban nagy. Izületi totál-endoprothesisek haematogén
fertőződése rheumatoid arthritis, SLE-arthropathia, immunosuppresszió,
haemophylia, inzulint igénylő cukorbaj, ill. malnutritio esetén gyakori.
Antibiotikus prophylaxis gyulladásos tüdőbetegségek
(tályog, bronchiectasia, stb.) esetén végzett bronchoscopiánál szükséges, ha a
fenti, fokozott kockázatú esetekben, ill. aspleniában biopsziát tervezünk. A
szokásos gyógyszerelés 2 gr amoxicillin, vagy 600 mg clindamycin per os két
órával a tükrözés előtt.
8. Az egyes mintavételi módszerek
helyes megválasztása
Tüdőcarcinoma.
Diagnosztikus (és stádiumba sorolásra
is alkalmas) módszerünket a képalkotó vizsgálatnál látott tumorgyanús árnyék
nagyságától, elhelyezkedésétől és kezelési tervünktől függően kell
megválasztanunk. Minden felesleges invazív beavatkozás kerülendő.
A.) Látható endobronchialis daganat esetén az excisió malignitásra
vonatkozó szenzitivitása (számos közlemény metaanalysise szerint) 74%, a
kefebiopsziáé 59%, míg az önmagában ritkán pozitív öblítésé 48%. Együttes
alkalmazásukkal 88%-os szenzitivitás érhető el.
B.) Peripheriás, a segmenthörgőktől distalisan
fekvő elváltozásoknál a hörgőkefe szenzitivitása 52%, az excisióé 46%,
az öblítésé 43 %; mindhármat alkalmazva 69%. A 2 cm-nél kisebb átmérőjű laesióknál
azonban ez az arány lényegesen szerényebb, mindössze 33%.
A kerekárnyékok transthoracalis
tűbiopsziájával foglalkozó újabb összeállítások még 2 cm-es átmérő alatt is 90
% körüli érzékenységet adnak meg, sőt 1,5 cm alatt is 78 %-os szenzitivitásról
írnak.
A pulmonális solitaer (3 cm-nél
kisebb) kerekárnyékok kivizsgálásában a bronchoscopiának nincs rutin
indikációja.
C.) A transbronchiális
tűaspiratio (TBNA)elsődleges indikációja a mediastinális vagy hilusi
nyirokcsomókból történő mintavétel (diagnózis, stádiumbasorolás); a módszer
peripheriás laesiók röntgenellenőrzés melletti biopsziájára, látható submucosa,
ill. vérzékeny, endobronchialis tumorok punctiójára is alkalmazható.
D.) A transbronchialis
tüdőbiopszia diffúz infiltratív tüdőbetegségekben is javallt. Kontraindikált bullosus
emphysema, légzési elégtelenség, vasculáris malformatio, vérzékenység, uraemia,
ellenoldali roncstüdő vagy pulmonectomia esetén. Eredményessége sarcoidosisban
stádiumfüggő (egyidejű hörgőnyálkahártya-excisio és az I-II. stádiumban a TBNA javít az
eredményességen), lymphangiosis
carcinomatosában pedig 66 % körüli.
Az idiopathiás interstitiális pneumoniák szöveti
diagnosztikájára a bronchoscopos tüdőbiopszia alkalmatlan.
9.) A tüdő percutan transthoracalis
tűbiopsziája
Tisztázatlan infiltrátumok,
kerekárnyékok röntgenerősítő vagy CT ellenőrzése mellett megszúrhatóak, belőlük
szövettani, citológiai vagy mikrobiológiai vizsgálatra minta nyerhető.
A cytológiai mintavételre alkalmas
(pl. aspiratiós) vékonytűk mellett épp ilyen vékony, szövettani mintát adó ún.
vágó tűket is használhatunk. Ultrahang vezérelt biopszia végezhető, ha a képlet
érinti a pleurát. A gyakorlatban többnyire átvilágító (C-íves képerősítő) vagy
CT alatt szúrunk.
A.) A mintavétel megválasztásában
az osztályos orvos konzultál a biopsziát végző pulmonológussal vagy
radiológussal.
1.
solitaer vagy multiplex pulmonális kerekárnyék
2.,
parenchymabeszűrődés, üregárnyék
3., endobronchiális
komponens nélküli hilusi tumor
4., mediastinális
tumor
5., malignitásra
gyanús pleuramegvastagodás
4.tábla
A mellkasröntgenen észlelt solitaer
kerekárnyék esetén CT-vizsgálatot kérünk a pontos lokalizáció és
a nyirokcsomó-státusz megítélésének céljából.
Az
árnyék malignus voltának valószínűsége növekszik annak méretével, bizonyos
radiológiai ismérvek meglétekor, a beteg életkorával, dohányos voltával, ill.
az anamnézisben szereplő vérköpéssel.
Ha a
malignitás valószínűsége nagy és a beteg operálható, diagnosztikus resectió
indikált. (Nemzetközi ajánlások szerint még a kissejtes – nem
kissejtes praeoperatív elkülönítés sem szolgálhat komoly ellenérvként.)
Tűbiopsziával malignusnak bizonyult solitaer, resecabilis focus esetén
szükségtelen a műtét előtti rutin bronchoscopia.
A
multiplex kerekárnyékok punkciója – olyan betegen, akinél nem tudunk malignus
betegségről, vagy régóta remisszióban van – benignus kórképek kizárása céljából
lehet szükséges (pl. gombafertőzés, Wegener-granulomatosis, stb.).
B.)A tűbiopsziának számos ellenjavallata
van.
Fokozott
kockázattal jár a punctio rossz légzésfunkciós értékek, légzési elégtelenség,
gépi lélegeztetés, pulmonalis hypertonia, alvadászavar, ellenoldali
pulmonectomia vagy roncstüdő esetén. A vasculáris laesiók, ill. az echinococcus
cysta CT-vizsgálattal azonosíthatóak, biopsziájuk kerülendő. Fontos,
hogy a beteg működjön együtt velünk, mivel egy váratlan, hirtelen mozdulat vagy
köhögés - miközben tűnk a tüdőparenchymában van - a képletek beszakadásához és
szövődményekhez vezethet.
Nem végezhető
tűbiopszia annál, aki szeretne 6 héten belül repülőgépen utazni. Nem végzünk
tűbiopsziát akut myocardialis infarctust
követő 6 héten belül.
C.) A biopsziát megelőzően megkövetelhető vizsgálatok
I.)Alvadási paraméterek.
A vérzés kockázata fokozott uraemiában,
májbetegekben, thrombocytopenia, alvadászavar, pulmonális hypertonia, stb.
esetén. Percután tűbiopszia előtt ismernünk kell a beteg thrombocytaszámát és
prothrombin-értékeit; 100000/ml alatti thrombocytaszám, 1,4-nél
magasabb
INR-érték ellenjavallatot jelent. 10 g/dl haemoglobin-érték alatt az anaemia
biopszia előtt korrigálandó. Az orális alvadásgátló kezelésről, ha az valamely
oknál fogva nem hagyható el, át kell állnunk heparin adására (amelyet a
biopszia napján a beteg nem kap meg).
A thrombocyta
aggregatiogátló szerek elhagyásának szükségességét még nem tisztázták korrekt
vizsgálatban.
II.) A biopszia előtt friss légzésfunkciós
vizsgálat szükséges, mivel tudnunk kell, hogy a beteg biztonsággal elviseli-e, ha
ptx-et kap. A légmell, mint szövődmény
gyakoribb emphysemás hyperinflatio esetén. Sokszor igényel csövezést az
obstructív betegen kialakuló ptx. Ha a FEV1- érték nem éri el a
kellérték 35 %-át, a biopsziát ellenjavalljuk – kivéve, ha a tumor és a
pleura szoros kontaktusa miatt a légmell kockázata minimális.
D.)Technikai részletek
A biopsziát fekvő helyzetben
végezzük, ülő betegen a légembólia kockázata nagyobb. A köhögés és a mély
légvételek kerülendőek.
A képalkotó
technika kiválasztása a laesio nagyságától, elhelyezkedésétől, átnézeti
röntgenfilmeken történő láthatóságától, egyéb képletekhez, fissurákhoz,
bullákhoz, erekhez való közelségétől függ. A szúrás helyén a bőr és a subcutis
érzésteleníthető. A tűvezetés idején – a biopsziás tű előretolásakor vagy
kihúzásakor – a betegnek vissza kell tartania a levegőt. A szúrások számát a
fellépő szövődmények, a mintavétel nehézségi foka, a kapott specimen megfelelő
volta (a helyszíni cytopathológus véleménye) szabja meg.
A tűbiopszia
szenzitivitása benignus kórformában 10-50 %, malignitásra vonatkozóan pedig
75-95%.
A biopszia folyamán nagyon fontos a
beteggel történő együttműködés, ezért a vizsgálatot sedatio nélkül végezzük.
Esetenként per os anxiolyticum adható.
A
helyszíni mikroszkópos vizsgálat csökkentheti a diagnózishoz szükséges minták
számát és az elégtelen anyagot tartalmazó kenetek arányát. A vágó tűk
használata (szövethenger) csak benignus laesiók esetén jelent előnyt.
A tűbiopszia diagnosztikus pontossága a
focus nagyságától, elhelyezkedésétől, a technika megválasztásától, a
cytopathológus helyszíni jelenlététől és szakértelmétől függ.
A sejttípus
meghatározásának pontossága kissejtes carcinomában közel 100 %-os, a cytológiai
leletek jól reprodukálhatóak. A „malignitás gyanúja” szövegű lelet gyakorlott
cytológus mellett az eredmények 4-13 %-át teszi ki.
A vizsgálat mortalitása
1,5 ezrelék, a halál oka a súlyos haemoptoe, haemothorax, a tüdőparenchyma
bevérzése, ill. a légembólia.
I.) A
leggyakoribb szövődmény a légmell, ennek előfordulási arányát igen tág
határok között (0-61 %) adják meg. Mellűri drainage-ra a betegek 3-15%-ában van
szükség. CT-vel az olyan kisebb ptx is látható, amelyet a röntgenfilmen
többnyire elnézünk.
A ptx kockázata nagyobb, ha a szúrcsatorna légtartó tüdőparenchymán át
vezet, és ha az elváltozás mélyen van. A szúrások számának és a légmell
előfordulásának összefüggését újabban megkérdőjelezik.
II.) A parenchyma-bevérzés aránya 5-17 %, a vérköpésé 1-5 %. Mélyebben fekvő gócok punkciója esetén növekszik
a vérzés kockázata is. Haemothorax 1,5 %-ban fordul elő, jelentősebb vérzés indulhat
az intercostális és a mammaria interna artériákból, ill. vénákból.
Vérköpés esetén a beteget a megszúrt oldalán
fektetjük, a haemothorax mellkassebészeti ellátást igényel.
Előfordulhat III.) pericardialis tamponád, ill. IV.) a tumorsejtek szúrcsatornába való implantációja is.
V.)A légembólia a biopsziás tű
okozta bronchovenosus fistulából ered, cardiális tüneteket (mellkasi fájdalmat,
keringésleállást ) vagy neurológiai jeleket (góctüneteket, görcsöket)
észlelünk, a szövődmény sokszor fatális. Diagnózisunkat megerősíti a szemfenék
vizsgálat vagy a koponya CT.
A
légembólia kezelése: Trendelenburg-helyzet, 100 %-os oxygén adása,
resuscitatio.
A
transthoracalis tűbiopszia utáni 1 órán belül a legtöbb ptx (pontosabban 98
%-uk) látható a mellkasröntgenen. Igen ritkán 24 órával a biopszia után
jelentkező ptx is előfordul.
A
betegnek – szövődménymentes vizsgálat után – legalább 1 órát a kórházban kell
maradnia – olyan helyen, ahol bármely panasz esetén (nehézlégzés, mellkasi
fájdalom) a személyzetet azonnal elérheti. Határértéken lévő
légzésfunkció, kísérőbetegségek, a kórháztól távol lakó beteg esetén ambuláns
vizsgálat nem jön szóba.
A légmell kezelését (fektetés vagy drainage és
szívás) a ptx nagyságán túl a beteg légzési tartalékai is befolyásolják. A
tensiós légmell tachycardiával, cyanosissal, hypotoniával jár, ennek gyanúja
esetén azonnal rtg-t kell készítenünk, hogy a ptx és a vérzés elkülöníthetők
legyenek.
alapfelszerelése
pedig : a tűk, a C-karos rtg-átvilágító
( vagy CT- készülék ) , ill. a mellűri draincső-behelyezés és állandó szívás lehetősége.
Függelék:
A
bronchológiai (intervenciós pulmonológiai) jártasság
megszerzéséhez
(1.) és annak megtartásához évente (2.)
ajánlott
esetszámok
1. 2.
__________________________________________________________
flexibilis
bronchoscopia
100 25
merev
csöves bronchoscopia 20 10
TBNA 25 10
lasertherápia
20 10
AL
5 5
stentimplantatio 20 10
percutan
transthoracalis
tűbiopszia 10 10
Irodalomjegyzék:
Alvarado C.J., M.Reichelderfer : APIC guideline for infection prevention
and control in flexible endoscopy. Am. J.
Infect. Controll.2000.28.138-155.
Anderson
C.L.V., J.C.A. Crespo, T.H. Lie: Risk of
Pneumothorax
Not
Increased by Obstructive Lung Disease in
Percutaneous Needle Biopsy.
Chest.
1994.105. 1705-1708.
Bjortuft O., F.
Brosstad, J. Boe: Bronchoscopy with
transbronchial biopsies : measurement of bleeding volume and evaluation of the
predictive value of coagulation tests.
Eur. Respir. J. 1998. 12. 1025-1027.
Bollinger
C.T. , P.N. Mathur: ERS/ATS statement on interventional pulmonology.
Eur.Respir.
J. 2002.19. 356-373.
British
Thoracic Society Guidelines on Diagnostic Flexible Bronchoscopy.
Thorax.
2001.56. i1-i21.
BTS guidelines on the selection of patients with
lung cancer for surgery.
Thorax.
2001.56.89-108.
Clore F.,
C. Virapongse, J.Saterfield: Low-Risk
Large-Needle Biopsy of Chest Lesions.
Chest.
1989. 96. 538-541.
Colt H. G., J.F. Morris: Fiberoptic Bronchoscopy without
Premedication. A Retrospective
Study. Chest.1990.98.1327-1330.
Cowl C.T., U.B.S. Prakash, B.R. Kruger :The Role of anticholinergics in
Bronchoscopy. A Randomized Clinical Trial. Chest.2000.118.188-192.
Czelenk F.: Invazív
beavatkozások jogkörnyezete (tájékozott beleegyezés). Motesz Magazin. 2000. 5 szám. 50-61.
Detterbeck
F.C., M.M. DeCamp, L.J. Kohman et al: Invasive Staging. The Guidelines.
Chest 2003.123.167s-175s.
Deutsche
Gesellschaft für Pneumologie und Tuberkulose : Empfehlungen zum Personal- und Zeitbedarf bei pneumologischen Untersuchungen.
Bronchoskopie, Thorakoskopie, Lungen- und Pleurapunktion.
Prax. Klin.
Pneumol.1988.42.853-858.
Dunagan D.P., H.L.
Burke, S.L. Aquino et al: Fiberoptic Bronchoscopy in Coronary Care Unit
Patients. Indications, Safety, and Clinical Implications. Chest.1998.114.1660-1667.
Dweik R.A., A.C.
Mehta, D.P. Meeker, A.C. Arroliga: Analysis of the Safety of Bronchoscopy After
Recent Acute Myocardial Infarction. Chest.116.110.825-828.
Fish G.D., J.H. Stanley,
K.S. Miller et al: Postbiopsy Pneumothorax: Estimating the Risk by Chest Radiography and Pulmonary Function
Tests.
AJR.1988.150.71-74.
Goldberg S.K., .D. Walkenstein, A. Steinbach, R. Aranson: The Role of
Staging Bronchoscopy in the Preoperative Assesment of Solitary Pulmonary
Nodule.
Chest.1993.104.94-97.
Grahmann P.R., A. Schoder, J. Warzelhan et al: Bronchoskopie und
Herzrhythmusveranderungen. Ist eine Pramedication mit Atropin stets
erforderlich ?
Pneumologie.2002.56.593-598.
Herth F.J.F., H.D. Becker, A. Ernst: Aspirin does not increase bleeding
complications after transbronchial biopsy. Chest.
2002.122.1461-1464.
Hien P., H.Morr:
Acetylsalicylsaure und bioptische Verfahren in der Pneumologie.
Pneumologie.2001.55.311-319.
Hill
P.C.,S.V. Spagnolo, M.J. Hockstein : Pneumothorax With Fine-needle Aspiration
of Thoracic Lesions. Is Spirometry a Predictor ?
Chest.
1993.104.1017-1020.
Jones A.M., R. O’Driscoll: Do All Patients Require Supplemental Oxygen
During Flexible Bronchoscopy ? Chest.2000.119.1906-1909.
Kardos L.,
Nagy E., Morvay Z. és mtsai: CT-vezérelt szövethenger biopszia jelentősége
gócos tüdőelváltozások diagnosztikájában.
Orv.
Hetil.1999.140. 931-933.
Kende É. szerk.: Infectiokontroll zsebkönyv.
Magyar Infectiókontroll Egyesület. Gyula, 2002.
Manhire A.,
M. Charig, C. Clelland et al: BTS guidelines for radiologically guided lung
biopsy.
Thorax.
2003. 58. 920-936.
Markus A,
K. Haussinger, R. W. Hauck, M. Kohlhaufl: Bronchoskopie in Deutschland :Querschnitterhebung an 681
Institutionen.
Pneumologie.
2000. 54.499-507.
Monostori
Zs., Repa I., Badár É., Strausz J.: A CT-vezérelt tűbiopsziák jelentősége a
mellkasi elváltozások diagnosztikájában.
Orv. Hetil.
1993. 134. 1403-1406.
Kirschke D.L., T.F. Jones, A.S. Craig et al: Pseudomonas aeruginosa and
Serratia marcescens Contamination Associated with a Manufacturing Defect in
Bronchoscopes.
N. Engl. J. Med. 2003. 348. 214-220.
Klein J.S.,
M.A. Zarka: Transthoracic Needle Biopsy: An Overview.
J. Thorac.
Imaging. 1997.12.232-249.
Korteweg C., B. van Mackelenbergh, P. Zanen, F. Schramel : Optimal
Premedication for Diagnostic Flexible Fiberoptic Bronchoscopy Without sedation.
A Randomized Phase II Study. J.Bronchol.
2004.11.12-16.
Kristensen M.S., N. Milman, I.L. Jarnvig:
Pulse oximetry at fibre –optic bronchoscopy in local anaesthesia:
indication for postbrochoscopy oxygen supplementation ?
Respir. Med.
1998.92.432-437.
Kozak E.A., L.K. Brath: Do „
Screening” Coagulation Tests Predict
Bleeding in Patients Undergoing
Fiberoptic Bronchoscopy With
Biopsy ?
Chest
1994.106.703-705.
Lacasse Y., E. Wong, G.H. Guyatt, D.J.
Cook: Transthoracic needle aspiration biopsy for the diagnosis of
localised pulmonary lesions:a meta-analysis. Thorax.
1999. 54. 884-893.
Manhire A.,
M. Charig, C. Clelland et al: BTS guidelines for radiologically guided lung
biopsy.
Thorax.
2003. 58. 920-936.
Matot I., M.R. Kramer, L. Glantz et al:Myocardial Ischemmia in Sedated
patients Undergoing Fiberoptic
Bronchoscopy.
Chest.1997.112.1454-1458.
Milam M.G., E. Evins, S.A. Sahn :Immediate Chest Roentgenography
following Fiberoptic Bronchoscopy. Chest.1989.96.477-479.
Mogyorósi
D.: Betegjogok. (in: Polecsák M. szerk. A betegek jogai.) Vince kiadó. 1999. Bpest. 32-63. old.
Patz E.F., J.
Fidler, M. Knelson et al: Significance of Percutaneous Needle Biopsy in
Patients With Multiple Pulmonary Nodules and a Single Known Primary Malignancy.
Chest.1995.
107. 601-604.
Poe R.H. , M.C.Kallay,
C.M.Wicks, C.L.Odoroff: Predicting Risk of Pneumothorax in Needle Biopsy of the
Lung.
Chest.1984.85.232-235.
Prakash U.B.S.: Role of Antisialagogues in Bronchoscopy. J.Bronchol.2001.8.1-3.
Prakash U.B.S : Prophylactic Antibacterial Therapy for Bronchoscopy :
Indications. J.Bronchol.1997.4.281-285.
Prakash U.B.S.: Guidelines for Training and Practice of Interventional Pulmonology. By the
Numbers ? J.Bronchol. 2003.10.169-173.
Puttinati S., L. Ballerin, L. Corbetta et al: Patient Satisfaction With
Conscious Sedation for Bronchoscopy.
Chest.1999.115.1437-1440.
Rivera
M.P., F. Detterbeck, A.C. Mehta: Diagnosis of Lung Cancer. The Guidelines.
Chest.
2003. 123. 129s-136s.
Schreiber G., D.C. McCrory: Performance Characteristics of Different
Modalities for Diagnosis of Suspected Lung Cancer.Summary of Published
Evidence.
Chest
.2003.123.115s-128s.
Shelley M.P., P.Wilson, J. Norman: Sedation for fibreoptic bronchoscopy.
Thorax.1989.44.769-775.
Sokolowski
J.W., L.W. Burgher, F.L. Jones et al : ATS guidelines for percutaneous
transthoracic needle biopsy.
Am. Rev.
Resp. Dis.1989.140.255-256.
Srinivasan A., L.L. Wolfenden,X.Song et al: An Outbreak of Pseudomonas
aeruginosa Infections associated with Flexible Bronchoscopes. N. Engl. J. Med. 2003. 348. 221-227.
Tan B.B., K.R. Flaherty, E.A. Kazerooni, M.D. Iannettoni: The Solitary
Pulmonary Nodule.
Chest.2003.123.89s-96s.
Toloza
E.M., L. Harpole, F. Detterbeck, D.C. McCrory: Invasive Staging of Non-small
Cell Lung Cancer. A Review of the Current Evidence.
Chest.2003.123.157s-166s.
Torrington K.G., J.D. Kern: The Utility of Fiberoptic Bronchoscopy in the Evaluation of the Solitary Pulmonary
Nodule. Chest.1993.104.1021-1024.
Utz J.P.,
U.B.S. Prakash: Indications for and Contraindications to Bronchoscopy. (In: ed.
U.B.S.Prakash: Bronchoscopy)
Raven
Press, New York,1994.
Vitulo P.,
R. Dore, I. Cerveri et al : The Role of Functional Respiratory Tests in Predicting
Pneumothorax during Lung Needle Biopsy.
Chest.
1996. 109. 612-615.
Zsiray M.: Endoscopos és biopsziás
vizsgálatok (in: Magyar P., Hutás I., Vastag E. szerk.: Pulmonológia),
Medicina, Bp., 2002. 82-107.